SÜSÜ - Meseerdő

„Én vagyok a híres egyfejű…”

Akinek április 28-án éppen 173-mal több feje volt. Ennyi kis Süsü ragadott ugyanis vándorbatyut (szó szerint) az idei Meseerdőnkön, hogy végigjárják a születésnapos előd útját Sárkányföldtől a királyi udvarig. Mindenki kedvenc, bumfordi sárkánya idén ünnepli 40. születésnapját, így természetes volt, hogy mi is az ő, és segítői bőrébe bújunk az agárdi Parkerdő állomásain.

És Süsüt (mind a 173-at) bizony most is elüldözte (kindertojás-bombákkal) gonosz szívű apja és testvérei, hogy aztán magányos útján gyönyörű (papír)pillangókra leljen, segítsen gúlát rakni a favágónak és megoldja a furfangos sárkányfűárus gyógyfüves rejtvényét. A végén pedig – ahogy a mesében is -, a Kóbor királyfi(ak) segítségével  bebizonyította a (tényleg!) kékhajú királylánynak, hogy nemcsak sepregetni, virágot öntözni és port törölgetni tud kiválóan, hanem az udvari illemszabályokat is megtanulta útközben: „Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad…” Szívmelengető volt hallani, ahogy zengett a Parkerdő a koronás királyfi-apák és Süsü-gyerekek közös kórusától, és vidám mosolyt csalt arcunkra a szülőkkel párbajozó (szkanderező) gyerekek látványa is. Ezért ismét megérte napokon (estéken-éjszakákon) át agyalni a feladatokon, vágni, ragasztani, hajtogatni, hajat kékre festeni. Mert játszani, különösen együtt játszani kicsikkel-nagyokkal nagyon jó. A Meseerdő pedig most is, mindig is erről szólt. Ha pedig ehhez egy örökérvényű, apáról-fiúra szálló, mindenkit megragadó mese társul, a siker garantált. Ahogy annak idején Takács Vera, a Süsü-sorozat dramaturgja mondta, „nem tudtuk, hogy mit csinálunk, csak nagyon akartuk és szerettük, nemcsak én, a stáb is szerelembe esett.” Reméljük, Ti is így voltatok ezzel! Köszönjük, hogy idén is velünk kalandoztatok!

Oláh-Horváth Beáta

Velencei-tavi Életmód Klub