Mesetekergés Piliscsabán

Tudjátok, hogyan kelthetitek életre a kővé vált királyfit, akit a Nap mérgében elvarázsolt? Ha nem, hát most jól figyeljetek, elmesélem. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csapat gyerek a Velencei-tavi Életmód Klubból, akik elhatározták, hogy megmentik a kővé vált királyfit. Hogy ki és miért varázsolta kővé? Hosszú lenne azt nekem elmesélnem, ha szeretnétek, olvassátok el magatok! ("A kővé vált királyfi" c. grúz mesét ITT találjátok.) Elég az hozzá, hogy a gyerekek április 12-én, szombaton reggel - szüleik lelkes egyetértésével és támogatásával - autóba ültek és elutaztak a piliscsabai kőbányához, a Postás tájfutó kupára. Először megették a tarisznyájukba csomagolt hamuba sült pogácsát, majd felkapaszkodtak egy magas dombra, hogy felderítsék a terepet. Lábuk előtt terült el a pilisi rengeteg és ott kanyargott az a meseösvény is, amely számtalan izgalmas kalandot rejtegett. Miután ki-ki szerencsésen lejutott a hegytetőről (fenéken vagy apa/anya karjában), útba igazítást kértek az elébük toppanó szegénylegénytől (Köszönet a mesetekergést rendező Bailavidrum csapatának!). Ő készségesen el is mesélte, hogyan juthatnak el a Nap anyjához, aki segít majd nekik feléleszteni a királyfit. A gyerekek lélegzetüket visszafojtva hallgatták őt és jól eszükbe vésték minden szavát. 

Az út eleje máris kemény próba elé állította őket (no meg a szüleiket). Szerencsére mindenki hősies türelemmel viselte a regisztráció és a várakozás megpróbáltatásait, így végül útnak indulhattak. Az ösvény keskeny volt és kanyargós, az előrehaladást faágak, mély árkok, csalán és szúrós bokrok nehezítették, ám a kis csapat könnyedén vette/ugrotta/kerülte ki az akadályokat. A fák levelein átsütött a meleg tavaszi napsugár, az erdő kakukkfűtűl meg turbolyától illatozott. Útközben megígérték a szántó-vető parasztoknak és a legeltető pársztoroknak, hogy az ő bajukra is szereznek orvosságot. Az út végén egy igazi hegyoldalra kellett felkapaszkodniuk, hogy feljussanak az égbe, a Nap otthonába. A hitetlenkedő szülők legnagyobb megrökönyödésére a kötelhágcsók, létrák segítségével még a legkisebbek is a csúcsra értek mire kettőt pislantottak volna. (Az ereszkedést azért még tanulni kell, vagy menthetetlenül elkopnak a nadrágok...) Ott pedig végre ráleltek a Nap anyjára, akinek segítségével kiderítették, hogyan oldhatják fel a varázslatot. A visszaút is hamar elröppent, a végén pedig a kis megmentők megkapták jól megérdemelt jutalmukat: matrica, teli kosár mazsola és egy hopi inián Nap-tánc ("Kuwate leno leno maote / Heio heio heio") várta az - egyórás komoly túrázás ellenére cseppet sem kimerült - csapatot. 

Aki nem hiszi, járjon után (Képek a Galériában), csinálja utánunk, vagy tartson velünk legközelebb! 

Itt a vége, fuss el véle!

Oláh-Horváth Beáta